török uralom 1544-től 1685-ig tartott a környéken, melyet csak Sződ vészelt át 4 lakossal. A török kor elején Csörög, Sződ, Duka, Rátót, Göd még virágzó falvak voltak, de már a XVII. század első felére pusztává váltak. Ennek oka a Vác megszerzéséért és megtartásáért vívott gyakori harc volt a török és a császári seregek között. A török közigazgatási beosztás szerint Vác és környéke a budai szandzsákhoz, azon belül a váci náhijéhez ( kerület) tartozott. A korszak elejéről fennmaradtak török adóösszeírások (defterek), melyek szerint a XVI. század 90-es évtizedéig Csörög virágzó falu volt, s lakosait, mint a hódoltság határán lévő falvakat általában, sújtotta a kettős adóztatás, tehát a török birtokosoknak és volt földesuruknak, a váci püspöknek egyaránt adóztak. A törökök 1546-ban 37 főt írtak össze Csörögben. Ezek csak a felnőtt férfiak, hiszen az adózásnál őket vették figyelembe. Ugyanekkor Dukán 16 főt írtak össze, Sződön 57-et. 1590-ben, az utolsó török összeíráskor Csörögöt 94 felnőtt férfi lakta, Duka ekkor már három évtizede puszta volt, Sződön pedig 72 volt a felnőtt férfiak száma. Ezekből az adatokból úgy tűnik, hogy Csörög a török uralom első évtizedeiben gyarapodott, ekkor szerezték meg például lakosai a Guti Főd pusztát szántóföldnek, és ugyancsak a falu szántóföldje volt a Nagy- és Kis- Szór földje.
|
|

|
|
A szőlőterületeket is gyarapították a határban és a Naszály hegyen. Csörögnek voltak török földesurai is, például egy bizonyos Abdurrahman hodzsa.
A falu gazdagsága a 15-éves háború idején és után szűnt meg, ekkor vált a terület fokozatosan pusztává. A török uralom végén visszakerült a váci püspökök tulajdonába, akik váci polgároknak adták bérbe szántásra, szőlőtermesztésre és legeltetésre a csörögi területeket. A korszakból Csörögnek a következő említései maradtak fenn: 1628- Czeorg, 1634- Czergeő, 1657-Csőrg, 1678-Csórg, 1723-Csörögh, s ettől kezdve így szerepel a helynév összeírásokban. A török uralom 1544-től 1685-ig tartott a környéken, melyet csak Sződ vészelt át 4 lakossal. A török kor elején Csörög, Sződ, Duka, Rátót, Göd még virágzó falvak voltak, de már a XVII. század első felére pusztává váltak. Ennek oka a Vác megszerzéséért és megtartásáért vívott gyakori harc volt a török és a császári seregek között. A török közigazgatási beosztás szerint Vác és környéke a budai szandzsákhoz, azon belül a váci náhijéhez ( kerület) tartozott.
A korszak elejéről fennmaradtak török adóösszeírások (defterek), melyek szerint a XVI. század 90-es évtizedéig Csörög virágzó falu volt, s lakosait, mint a hódoltság határán lévő falvakat általában, sújtotta a kettős adóztatás, tehát a török birtokosoknak és volt földesuruknak, a váci püspöknek egyaránt adóztak. A törökök 1546-ban 37 főt írtak össze Csörögben. Ezek csak a felnőtt férfiak, hiszen az adózásnál őket vették figyelembe. Ugyanekkor Dukán 16 főt írtak össze, Sződön 57-et. 1590-ben, az utolsó török összeíráskor Csörögöt 94 felnőtt férfi lakta, Duka ekkor már három évtizede puszta volt, Sződön pedig 72 volt a felnőtt férfiak száma. Ezekből az adatokból úgy tűnik, hogy Csörög a török uralom első évtizedeiben gyarapodott, ekkor szerezték meg például lakosai a Guti Főd pusztát szántóföldnek, és ugyancsak a falu szántóföldje volt a Nagy- és Kis- Szór földje. A szőlőterületeket is gyarapították a határban és a Naszály hegyen. Csörögnek voltak török földesurai is, például egy bizonyos Abdurrahman hodzsa.
A falu gazdagsága a 15-éves háború idején és után szűnt meg, ekkor vált a terület fokozatosan pusztává. A török uralom végén visszakerült a váci püspökök tulajdonába, akik váci polgároknak adták bérbe szántásra, szőlőtermesztésre és legeltetésre a csörögi területeket. A korszakból Csörögnek a következő említései maradtak fenn: 1628- Czeorg, 1634- Czergeő, 1657-Csőrg, 1678-Csórg, 1723-Csörögh, s ettől kezdve így szerepel a helynév összeírásokban.
A középkorból több okleveles említése fennmaradt Csörögnek, 1295-ben Churg, 1334-ben Cherg, 1476-86-ban pedig Chereg néven említik, mint Duka birtok szomszédságát. E századokban Csörög a váci püspökség jobbágyfalva lehetett, egész a török időkig.
|